Avasárnapi választásokon leadott szavazatok képviselői és szenátori
mandátumokra váltása meglehetősen nehézkés számítási rendszer szerint
történik. Persze, azonnal mandátumot nyernek azok a jelöltek, akik az
adott választási körzetben a voksok abszolút többségét megkapják, a
többiek esetében azonban a dolgok bonyolódnak. Ott már számításba jön
az, hogy az adott jelölt hányadik helyen végzett a körzetében, hogy
pártja az adott megyében hány szavazatot kapott, és hogy azokból a
megyei visszaosztás nyomán pártját hány mandátum illeti. Az így
megkapott mandátumok elosztásából visszamaradt szavazattöredékeket
pedig országos kosárba gyűjtik és osztják majd vissza, szintén az adott
párt által elért eredmények függvényében.
Ezért
hangsúlyozták a kampány során a jelöltek és az RMDSZ kampánystábjának
tagjai is, hogy a szövetségre, azaz „a tulipánra" leadott valamennyi
szavazat számít, s hogy a saját körzetünkben - a számunkra esetleg
kevésbé szimpatikus - RMDSZ-jelöltre leadott voksunk jelentős mértékben hozzásegítheti a mandátumhoz való jutáshoz egy másik körzetben azt a jelöltet, aki nekünk kedves.
Felvethetjük, persze, a kérdést: miért olyan fontos, hogy az RMDSZ minél több képviselőt és szenátort juttasson be ez alkalommal is a törvényhozásba, hiszen mára a dolgok nagyjából eldőltek, Románia a NATO és az EU tagja, útját pedig ez mindenképpen meghatározza.
A válasz azonban erre a kérdésre egyértelmű:
mert minél nagyobb súllyal rendelkezik a magyar képviselet Bukarestben,
annál nagyobb az esélye arra, hogy javunkra befolyásolja az ott
meghozott döntéseket. Döntéseket pedig Bukarestben naponta hoznak:
milyen közösségek kapjanak pénzt útépítésre, gázbevezetésre,
templomrestaurálásra, iskolatatarozásra, kórház-korszerűsítésre
és így tovább. Ezek a döntések tehát szinte valamennyi közösségünket
érintik, senkinek sem lehet tehát mindegy, hogy a magyar képviselet
képes lesz-e hallattatni a hangját, megfelelő irányba terelni e döntéseket, vagy pedig nem.
Ha
hihetünk az egymás után közzétett felméréseknek,
közvélemény-kutatásoknak, látnunk kell, hogy ezek nagyjából egyforma,
34-36 százalékos esélyt jósolnak a két szembenálló alakulatnak, a
Szociáldemokrata Pártnak és a Demokrata-Liberális Pártnak, 16-20
százalékot a Nemzeti Liberális Pártnak, és 5-6 százalékot az RMDSZ-nek,
miközben azt valószínűsítik, hogy a többi párt nem éri el a parlamentbe jutási küszöböt.
Ez
esetben viszont még fontosabb, hogy minél nagyobb súllyal ott legyünk a
parlamentben, hiszen már nem mi leszünk annak a bizonyos hatalmi
mérlegnek a nyelve, hanem a liberálisok. Valójában ők döntik majd el, hogy kivel fognak össze, Mircea Geoană
szociáldemokratáival vagy pedig Emil Boc demokrata-liberálisaival.
Mindkét esetben körülbelül 60 százalékos parlamenti többségre
számíthatnak, ami egyben azt jelenti, hogy az RMDSZ-re ezúttal már nem
lesz égetően szükségük a stabil kormányzáshoz.
Azért van még egy lehetőségünk:
ha nagyobb arányban járulunk az urnákhoz, mint a román pártok szavazói,
akár számarányunk dupláját is elérhetjük azzal, ami a visszaosztásból
majd ránk esik. Van rá precedens is, a Felvidéken a legutóbbi ottani
választásokon ez történt. És ha ez itt is bekövetkezik, mert ezt
szavazatainkkal lehetővé tesszük, a súlyunk jelentősen
növekedhet, amivel pedig egész közösségünk nyerhet. Csak rajtunk múlik,
hogy vasárnap ott leszünk-e az urnáknál, és az egyébként számunkra
valóban jó RMDSZ-programot felvállaló jelöltekre voksolunk.