Választások - 2008 - Mai képviselőjelöltünk: Molnos Lajos
Írta: Szabadság
2008. november 26.
"A szenátusban sem tudnék mást adni, csak mi lényegem: az, hogy magyar vagyok"
- Milyen prioritás-listával indul majd Bukarestbe, ha szenátori mandátumot nyer a vasárnapi választásokon?
-
Rengeteg „prioritásom" van, s egyik halaszthatatlanabb, mint a másik. A
közös nevezőjük ezeknek a jólétre, létbiztonságra, jog- és
esélyegyenlőségre, a tiszta, egészséges társadalmi és természeti
környezetre való törekvés. A sok „ügyem" közt szerepel például egy
olyan új, korszerű tanügyi törvény mielőbbi megalkotása, amely a
tanulók képességfejlesztésére, a logikus gondolkodás, a szintetizáló
képesség kialakítására helyezi a hangsúlyt, s nem az a fő „törekvése",
hogy minél több adattal, információval, szabállyal tömje tele a tanulók
fejét, amelyeket sem idejük, sem képességük nincs feldolgozni, tudássá
átalakítani. Olyan törvényt szorgalmaznék, amely végre „megértené",
hogy a magyar, német, roma, ukrán stb. gyereknek nem a román az
anyanyelve. Azt neki idegen nyelvként, más metodológia szerint kell
tanítani, mint az anyanyelvét, hogy a tanuló minél jobban
elsajátíthassa. Ez az új törvény lenne hivatott arra is, hogy
megnyugtatóan rendezze az egyházi oktatás kérdését, és hogy végre
megszüntesse a bürokratikus, a minden lében kanál és rengeteg pénzt
felemésztő, idejétmúlt tanfelügyelőségi rendszert s létrehozza az ún.
iskolaszékeket, mint döntéshozó testületeket.
Prioritásom a
közigazgatási törvény újraírása is. Ez a mostani rossz, hézagos,
kiskapus, s tele fölöttébb értelmezhető cikkelyekkel. Szívügyeim közé
tartozik a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetése is, amelyre bőven
jutna pénz, ha például egykamarássá változtatnók a jelenlegi kétkamarás
parlamentet és egyszersmind meg is karcsúsítanók, akárcsak a végrehajtó
hatalom, a kormány túlburjánzott, kusza dzsungelét. Nagy pénzek
válnának szabaddá! Ügyeim közé tartozik a lakásépítés és a diákotthonok
építése is, különös tekintettel az egyetemi város Kolozsvárra. Nem
sorolom tovább, a listám meglehetősen hosszú.
- Mit tenne másképp a szenátusban elődjeinél?- Nem
tudom, hogy mit tennék másképp, ugyanis még nem voltam szenátor, s így
nem ismerem elégségesen ennek a „pályának" a „terepviszonyait",
játékszabályait, egy-egy szenátor vagy a frakció lehetőségeit. Egyelőre
csak annyit mondhatok, hogy nem kell folyton feltalálni a
spanyolviaszt, lévén, hogy azt már rég feltalálták. És azt, hogy nekünk
is van jó pár olyan honatyánk, akiktől jócskán van mit tanulni, s én
szeretek tanulni, okulni, okosabb lenni. Azt viszont már most tudom,
hogy egyetlen olyan törvényt, döntést sem szavaznék meg, amelyik a
szenátorok, képviselők fizetésének, nyugdíjának s egyéb járandóságainak
az emelését célozza. Vagy ha mégis, csakis azután, miután már
mindenkinek efféle „ügyét" rendeztük. Ez valószínűleg, „másképpen
tevés" lenne.
- Városi tanácsosi tapasztalatait mennyiben, miben tudja majd kamatoztatni a szenátusban?
-
Eleitől fogva, vagyis már tizenhetedik esztendeje vagyok önkormányzati
képviselő az egyáltalán nem könnyű kolozsvári városi tanácsban.
Kimondani is sok, nemhogy végigélni, végig csinálni. Főleg azért is,
hogy ebből tizenkét esztendő a funarióta soviniszta eszementség, város-
és lélekdúlás idejére esett. Voltam ezalatt vagy huszonöt perben
vádlott, illetve alperes, kaptam elsőfokon 31 napi börtönbüntetést is
(fellebeztem, nyertem), nemcsak l989 előtt, de után is részem volt
abban a „felemelő" élményben, hogy reggeli hatkor beállított a
lakásomra két civilruhás „szépfiú" a letartóztatási paranccsal. Volt a
tanácsteremben az asztalomon büdös csont, elhalálozásomat tudató
gyászjelentés, volt, hogy a székemet az asztalhoz kötöztette a
kolozsvári bíró... Mindezeknek megvolt a haszna is: nőtt az
állóképességem, egy csomó illúzióból kigyógyítottak. Megtanultam
vitatkozni, érvelni, másokra is odafigyelni, frakcióban, csapatban
dolgozni, gyűjtöttem egy csomó tapasztalatot, sikerült keménnyé tennem
saját magam számára azt a bizonyos falat, amelyig - kompromisszumra
törekedve - vissza szabad hátrálnom, de amelyet centivel sem szabad
hátrébb tolnom, hogy még egy újabb lépést hátrálhassak. És az eredmény?
Negyven új utca kapott ún. magyar nevet. Ma már nemcsak az ortodox, de
a történelmi magyar egyházak is, nemcsak a román civilszervezetek és
karitatív-szociális profilú alapítványok, de a magyarok is, nemcsak a
román, de a magyar tannyelvű iskolák is, nemcsak a román kulturális
intézmények, lapok, de a magyarok is évről évre méltányos tanácsi
támogatásban részesülnek abból a városi közpénzből, amelyben az
általunk befizetett adók, illetékek stb. is „benne vannak". Nos,
szenátorként sem akarok - s már nem is tudnék! - másmilyen lenni, mint
voltam s vagyok tanácsosként, bizottságok elnökeként, s ha bejutok,
nemcsak a szerzett tudásomat, tapasztalataimat viszem magammal, de azt
a bizonyos falat is. Költőien szólva: ott sem tudnék mást adni, csak mi
lényegem. A lényegem pedig az, hogy úgy vagyok lojális román
állampolgár, Kolozsvárért munkálkodó lakos, hogy mindezen közben magyar
vagyok. Romániai, kolozsvári magyar.
- A megyei szervezet élén, környékén egyre inkább fiatal önkéntesek, szakértők, tisztségviselők hada igyekszik korszerű
eszközökkel megszólítani a Kolozs megyei magyar választót. Ön, mint
hadviselt „veterán", akinek tapasztalatára igényt tartanak, milyen
tanácsokkal látja el lendületes munkatársait?
-
Az elmúlt tizenvalahány esztendőben az RMDSZ Kolozs megyei
szervezetében már betöltöttem minden funkciót: voltam kerületi elnök,
megyei alelnök és elnök, a megye SZKT-képviselője stb. Dolgoztam az
országos ügyvezető elnökségen, még főosztályt is vezettem. Aztán azt
mondtam: sepertem eleget, seperjen már más is, át-, visszamegyek végre
civilbe, írok még néhány könyvet. S lám, most újra funkcióba estem:
miután László Attila elnök alpolgármester lett, elvállaltam a megyei
szervezet ügyvezetését. Ebben pedig a legfőbb „ludasok" azok a
fiatalok, akik ma a megyei szervezetet vezetik. Tisztelem, becsülöm és
szeretem őket. Elég okosnak, rátermettnek és elkötelezettnek tartom
őket ahhoz, hogy megkíméljem „okos" és „bölcs" tanácsaimtól.(Magam is
utáltam s utálom ma is, ha valakik folyton bölcs és okos tanácsokkal
traktálnak!) A problémákat, tennivalókat megbeszéljük, megvitatjuk -
egyenlően „okosan és bölcsen". Mindig megtaláljuk a közös nevezőt.
- Ön a kezdetektől részt vett a Kolozs megyei RMDSZ munkájában, a nagyon sokadik kampányban vállal szerepet. A mindenkori RMDSZ-vezetők legfőbb feladata az volt, hogyan fogják vissza/lassítsák a magyar választók lemorzsolódását. Hogyan látja ezt a kérdést?
-
Nem vagyok elég okos ahhoz, hogy erre a kérdésre jól tudjak válaszolni.
Egy biztos: ez nem Kolozs megyei specialitás és még csak nem is
romániai magyarikum. A románság körében sem lehet más a helyzet, ezt
bizonyítja a különböző választásokon való részvételük. Mondhatnók azt
is: a társadalom, s így a romániai magyaroké is apolitizálódik,
szakmaisodik - s ez akár örömteljes is lehet. Szívesen olvasnám
szociológusok, politikai elemzők, társadalom-pszichológusok véleményét
e témában is. Addig is csak találgatom magamban s magamnak e jelenség
okát.
- A napi „prózai" teendők után jut-e még a kedvből versírásra mostanában?
-
Az utolsó kötetem (összegyűjtött versek) tíz évvel ezelőtt jelent meg.
Néha még írok, írogatok verset is, prózát is - s aztán beteszem az
opuszokat egy nagy műanyag zacskóba, külön a verseket, külön a prózát,
mindkét zacskó már majdnem tele van. Abban reménykedem, hogy rövidesen
befejezem a „közélést", s kötetek lesznek ezekből a kéziratokból. Nem
tartom sem haszontalannak, sem eredménytelennek eddigi közéleti
tevékenységemet, de tény: ez a munkálkodás néhány kötetet elkonfiskált
az életemből. És ezt sajnálom, mert ezeket az elmaradt köteteket már
nem lehet megírni. Különösen a megíratlan maradt gyermekverseket,
verses meséket fájlalom. Nemrégiben egy szavalóversenyen vettem részt
meghívottként. Az én gyermekverseimből rendezték ezt az országos szintű
versmondó-versenyt. Az utóbbi tizenvalahány esztendőben ez alkalommal
voltam igazán boldog, és éreztem úgy, érdemes volt élnem. Szeretném
remélni, hogy lesz még részem hasonló boldog órákban. Talán...
Névjegy Molnos Lajos l941. december 1-jén született Budapesten. Korondon nőtt fel, Székelyudvarhelyen érettségizett, a kolozsvári Babeş-Bolyai
Tudományegyetemen szerzett nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet
l966-ban. Három évig tanár, iskolaigazgató volt az Érmelléken. 1972-től 10 évig újságíró volt Csíkszeredában, illetve Kolozsváron, 1992-ig az Utunk/Helikon című irodalmi lap szerkesztője. Jelenleg a Diákabrak, a Géniusz és a Közlap című kiadványok főszerkesztője.
Tíz önálló kötete jelent meg, több antológiában és tankönyvben
szerepel. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Román Irószövetségnek, az
írók nemzetközi szervezetének: a Pen Clubnak, az Erdélyi Magyar Irók
Ligájának stb. 2005-ben elnyerte a Lucian Blaga Nemzetközi Költői
Fesztivál Nagydíját. 1989 decembere óta tagja az RMDSZ-nek. Volt a
Kolozs megyei szervezet alelnöke, elnöke, dolgozott az országos ügyvezető elnökségen, mint szaktanácsadó, s egy ideig főosztályvezetőként is. Jelenleg a megyei szervezet ügyvezetője. 1992 óta, vagyis 17 éve városi tanácsos, ötödik éve a tanügyi-művelődési-egyház-,
és kisebbségügyi szakbizottság, hetedik éve a speciális szociális
vegyesbizottság elnöke. Megalakulása óta tagja az Országos
Önkormányzati Tanácsnak, titkári, majd alelnöki minőségben.
Több, mint tíz évig SZKT-tag. MKT-tag, a Megyei Önkormányzati Tanács
titkára. Közéleti tevékenységéért Bocskai- és Ezüstfenyő-díjban részesült. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet működtető Sapientia Alapítvány kurátora.Az 1-es szenátori körzet
A
Kolozsvár nyugati részére kiterjedő 1-es szenátori körzetben 133 115
szavazati joggal rendelkező állampolgárt várnak az urnákhoz. (Ez a
kerület nagyvonalakban magába foglalja a Főteret, a Dózsa György
(Ferdinánd király) utcát, az Erzsébet (Emil Racoviţa) utat, a Hajnal
negyed, illetve a Békás (Bună ziua) negyed nagy részét. A szenátori
tisztségért itt Molnos Lajos (RMDSZ), Ioan Bolovan (PSD+PC), Tiberiu Kovacs (PNG-CD), Mihail Hărdau (PD-L), Aurel Netin (PNL) és Alexandru Dima (PRM) versenyezik. A 2008-as helyhatósági választásokon az RMDSZ a szavazatok 13,7 százalékát vitte el.
"A szenátusban sem tudnék mást adni, csak mi lényegem: az, hogy magyar vagyok"
