|
„Megfelelő árpolitikával, támogatási rendszerrel kifizetődővé válna a mezőgazdaság"
- Mi az, amit a választóknak feltétlenül tudni kell Pethő Zsigmond szenátorjelöltről?
-
Hatvannyolc éves nyugdíjas agrármérnök vagyok, három gyerek édesapja,
illetve hat unoka nagytatája. Több mint harminc évet dolgoztam
mezőgazdasági termelőszövetkezetben Beszterce megyében és a Mezőségen.
Mivel tudtam, milyen rossz érzés, ha az átlagember bemegy egy
hivatalba, s ott egy kis ablakocskánál görnyedve várja azt, hogy
foglalkozzanak ügyével, ezért a kataszteri hivatalban igazgatóként
igyekeztem minél jobb, mondhatni családias hangulatot kialakítani.
2000-2008 között a Kolozs Megyei Tanács tagja voltam, a befektetésekkel
és a beruházásokkal foglalkoztam. Máig is sajnálom, hogy a
központosított, minisztérium-függő jelleg miatt a megyei tanácsnak nem
volt nagy beleszólása a mezőgazdasággal és az erdőgazdálkodással
kapcsolatos ügyekbe. Még nagyobb baj az, hogy a kormány is vajmi
keveset törődik a nemzetgazdaság e fontos ágával. Parlagon áll az
ország jelentős termőterülete, s az ilyen elhanyagolt állapotok nem
vezetnek jóra. Lehet, romantikusnak tűnik, de úgy vélem: cserben
hagytuk azt a földet, amelyet őseink vérrel szereztek meg. Az
élelmiszerboltok tele vannak, ki tudja honnan származó, kétes minőségű
élelmiszerekkel. A helyi élelmiszeripari termékek semmiben sem maradnak
el a külföldről behozott áruktól. Ezért úgy vélem, nagyon fontos lenne
a hazai termelők bátorítása, támogatása.
- Mit tenne akkor szenátorként a már felvázolt gondok megoldására?
-
A földalapú támogatás összege minimális, s a kifizetés pedig nem
történik meg időben. Tehát elsősorban ezt az összeget kellene
megnövelni, és idejében kifizetni, hogy a mezőgazdasági munkálatok
elvégzése zökkenőmentes legyen. Gyökeres szemléletváltozásra van
szükség. Úgy tűnik, a mostani parlamenti tagok elfeledkeztek falusi
származásukról, mert egyáltalán nem foglalkoznak a mezőgazdasággal.
Ugyanakkor felháborítónak tartom, hogy egy termelőszövetkezeti
nyugdíjas asszony, akinek munkájából annyi éven keresztül élt ez az
ország - sőt, Oroszországot is elláttuk élelemmel -, olyan kevés
nyugdíjat kap, hogy az alig elég egy kétszemélyes luxusvendéglői
vacsora árának fedezésére. Tehát a második kérdéskör, amivel
foglalkoznék, hogyan lehetne növelni a mezőgazdasági nyugdíjak összegét.
- Sokan hangoztatják, hogy a mezőgazdaság itt és most nem kifizetődő. Ön hogyan vélekedik erről az állításról?
-
Tapasztalataim szerint egy-egy faluban csak összegyűlt két-három, öt
gazda, akiknek a fiatalsága bátorsággal párosult és belefogtak a
mezőgazdasági termelésbe, a farmfejlesztésbe vagy állattartásba.
Sajnos, egyre inkább azt veszem észre, hogy nem kifizetődő a
mezőgazdaság oly módon, ahogyan nálunk művelik. Ezért a falusiak inkább
városon helyezkednek el, s elvállalnak szinte bármilyen munkát, csak ne
kelljen otthon a földet megdolgozni. Szerintem sem nevezhető
kifizetődőnek a mezőgazdaság, de megfelelő árpolitikával, támogatással
vonzóvá lehetne tenni. A hazai termékek felkarolása is várat még
magára. Románia lakosságának közel ötven százaléka még mindig falun él,
szűkös anyagi körülmények között. Ezen feltétlenül változtatni kell.
Hogy
mi a megoldás? Olyan támogatási rendszer kidolgozása, mely által
nyereségessé válna a föld megdolgozása, az állattartás, a mezőgazdaság.
Úgy vélem: jó törvényekkel, a gazdáknak nyújtott szaktanácsadással négy
év alatt rendbe lehetne hozni a mezőgazdaságot.
- Javában tart a választási kampány. Merre járt, milyen tapasztalatokat szerzett?
-
Már találkoztam román és magyar választókkal egyaránt. Akik ismertek
megyei tanácsosként, örvendtek, hogy ellátogattam oda, ahol korábban
többször is megfordultam: Széken, Magyaroszváton, Vajdakamaráson,
Aranyosgyéresen, Detrehemtelepen, Egerbegyen és Szamosújváron. Az
emberek érezték, hogy közülük való vagyok. Látták, hogy ismerem a falu
gondját-baját. Voltaképpen ez a természetes, hiszen falun éltem annyi
éven keresztül. Aranyosgyéresen odajött egy román férfi az
RMDSZ-sátorhoz, s azt mondta: Gratulálok Önöknek, mert ha nem Korodi
Attila lett volna a környezetvédelmi miniszter, a mieink már rég
aláírták volna a verespataki bányakitermelésre vonatkozó dokumentumot.
- Van-e külön üzenete a román és a magyar választókhoz?
-
Nincs. Mind a magyar, mind a román választóknak azt üzenem: fejleszteni
kell a mezőgazdaságot, s ha ez megvalósul, akkor mind a román, mind a
magyar lakosságnak javára válik. Ha a vidéken élők jól élnek, az
pozitívan hatna a városi lakosokra is. Számítok a román választók
szavazatára is, hiszen a mezőgazdaság helyzete legalább annyira fáj a
magyaroknak, mind a román választóknak. Több évtizedes mérnöki és
megyei tanácsosi tapasztalatom pedig alkalmassá tesz arra, hogy
lendítsek a mezőgazdaság helyzetén. Ahogy az ember átlép a nyugati
határon, virágzó falvakat, gyönyörű termést lát. Ha a szomszédos
országban szemmel láthatóan sikerült javítani a mezőgazdaság helyzetén,
akkor ennek ösztönzőleg kell ránk is hatnia, s nálunk is sikerülnie
kell annak, amit máshol már megvalósítottak. Mindig is a tettek embere
voltam - a szakmámban erre volt szükség. Szeretem a szakmámat, s még
most is bánt, hogy ilyen nemtörődömséggel kezelik ezt a szakágat.
- A mezőgazdaságon kívül még mivel foglalkozna?
-
A közigazgatás megreformálásával, átláthatóvá tételével. A román
közigazgatás roppant nehézkes, idegesítő és fárasztó. Erre nem találok
magyarázatot. Például Nyugat-Európában egy autó megvásárlása és
átíratása percek kérdése, itt pedig napokig kell sorba állni. Az
európai pénzek lehívása már beindult, ez jó, de tovább kell fokozni. A
sült galambot nem lehet Európától várni. Az országnak, az államnak kell
segítenie saját magán, illetve állampolgárain.
- Mit tanácsol a fiatal gazdáknak?
-
Menjenek el a megyei mezőgazdasági igazgatóságra, a kifizetési
ügynökségre, vegyék igénybe a pályázási lehetőségeket, s az RMDSZ-es
tisztségviselők szaktanácsát. Bármilyen szomorúnak is tűnik, ki kell
mondanom: az idős gazdák halálra vannak ítélve, senki sem foglalkozik
velük. Az elhagyott öregek beteggondozására, szociális helyzetük
javítására is többet: figyelmet, energiát és pénzt kellene fordítani. A
sok munka tönkretette a vidéken élők egészségét.
- Milyen esélyekkel indul a választásokon?
-
Tudom, hogy komoly ellenfeleim vannak: Marius Nicoară a liberális,
Vasile Puşcaş pedig a szociál-demokrata párttól. Tisztelem őket, és
tisztában vagyok azzal, hogy mit tudnak, de az én szakmai tudásom és
tapasztalatom túlhaladja szónoki és politikusi képességeiket. Most a
politikusok mindenhez értenek, mindenütt ott vannak, de a szép beszéden
kívül, nem hiszem, hogy sok elgondolásukat gyakorlatba tudnák ültetni.
Erre példát is mondanék. A közelmúltban végignéztem egy tévéadást,
amelyben a földalapú támogatásról kérdezték a különböző pártokat
képviselő politikusokat. A riporter kérdése az volt, mennyiben
állapítanák meg a földalapú támogatás összegét? Gondolom, mindenki
tudja, hogy most évente hektáronként 50 euró jár földalapú
támogatásként.
Az első interjúalany 300 eurót ígért hektáronként.
A második már 350 eurót, a harmadik, aki utolsóként nyilatkozott, már
400 euróra taksálta ezt az összeget. Ebből én csak azt szűrtem le, hogy
egyesek azt hiszik: a támogatás odaítélése olyan, mint egy árverés,
amelyben egymásra licitálnak a jelöltek.
- Sokan kérdezik: mit adott az RMDSZ az embereknek. Ön szerint mit adott?
-
Például azt, hogy az én unokám felekezeti iskolába jár, mint ahogy én
jártam egykor. Magyar iskolák, szórvány oktatási központok létesültek,
iskolabuszokat juttattak el a vidéki településekre. A mostani
kisiskolások csak felülnek a buszra, és elmennek Aradra október 6-án
megtekinteni a 13 vértanú emlékére rendezett ünnepséget. Az iskolákban
is változatos a kínálat futballkupa bajnokságot, meseversenyt rendeznek
a gyerekeknek, és még sorolhatnám.
- Szabadidejében mivel foglalkozik?
-
Kertészkedem, gazdálkodom: közel 2500 négyzetméteren 100 fát gondozok.
A kisebbik unokám is gyakran elkísér: együtt ültetünk, műveljük a
gyümölcsöst.
Névjegy
Pethő Zsigmond 1940-ben született Alsó- és Felsőszentmihályon.
Középiskolai tanulmányait Kolozsváron a 2-es számú Magyar Fiúlíceumban
végezte. Agrármérnöki diplomát szerzett a kolozsvári Agronómián
1962-ben. Több mint harminc éven át agrármérnöki tisztséget töltött be
termelőszövetkezetekben, majd 1999-től 2004-ig a Kolozs Megyei Kataszteri Hivatal igazgatója volt. 2000-2008 között a Kolozs Megyei Tanács RMDSZ-es tanácsosa.
A 3-es szenátori körzet
A mintegy 173 354 szavazati joggal rendelkező választópolgárt tömörítő körzet, többek között, magába foglalja Aranyosgyérest, Szamosújvárt, Dést és a környéken lévő
falvakat. Az RMDSZ a helyhatósági választásokon ebben a kerületben
11,27 százalék szavazatot kapott. Ugyanebben a körzetben indul Vasile Puşcaş (PSD-PC), Marius Păcurar (PNG-CD), Gheorghe Benea (PD-L), Marius Nicoară (PNL) és Vasile Ilieş (PRM) is.
|