Bálványosváralját harmadik mandátumban vezeti már a Mureșan Ildikó és Czira Mária által alkotott páros. Kolozs megyében összesen hét magyar hölgy van hasonló tisztségben, ezekből ketten a mezőségi községben. Mureșan Ildikó polgármestert közszereplésről, női politikusokról közösségépítésről kérdeztük.
Tavaly júniusban harmadjára választották
meg polgármesternek. Mit gondol mi a siker titka?
Az, hogy harmadszorra
is újraválasztottak bizonyítja, hogy nőként is helyt lehet állni, de akárcsak
egy férfi polgármesternek el kell végezned a dolgodat, fel kell mutatni a
közösségnek valamit minden mandátum után. Sosem éreztem igazán nagy megkülönböztetést,
azért mert nőként irányítok, sőt többször kaptam pozitív megerősítést, hogy lám
nőként is meg lehet ezt vagy amazt oldani. Annyi éven át megtanultam, hogy
érvekkel és felkészüléssel tudom érvényesíteni terveimet, meglátásomat és
kevésbé a hangommal, de néha az utóbbit is felhasználom, ha nagyon szükséges. 😊
A csapatmunka mindennek a szíve, egy személyben
nehéz közösséget építeni. Hogyan sikerült összetartó csapatot kovácsolni a
helyi tanácsosokból?
Szerintem a
csapat bizalma és segítsége nélkül csak egy egyszerű ember vagy, akinek az
ereje, teherbírása korlátolt. Legfontosabb, hogy a mögötted állók érezzék azt,
hogy a munkát nem kiosztani akarod, hanem kivenni a részedet ugyanolyan
mértékben, mint ők. Nagyon sokszor megtapasztaltam egy-egy ilyen munkaleosztás
után, hogy rám szóltak: ez túl sok neked, hagyd, mert ezt leosszuk egymás
között. Sosem döntök nagy dolgokban
anélkül, hogy kikérném a csapat véleményét. Minden egyes ember a csapatomból – beszélek
itt az alkalmazottaimról vagy tanácsosokról, RMDSZ csapatról – valamilyen téren
sokkal több, mint én vagyok. Csak akkor lehet sikeres csapatmunkáról beszélni,
ha figyelembe veszed és felhasználod minden
egyes csapattársadnak az
erősségét.
A polgármesteri tevékenységnek megvannak
a maga árnyoldalai és fénypontjai. Mi a legnagyobb kihívás, illetve a
legszerethetőbb dolog ebben a hivatásban?
A polgármesteri
hivatás minden nap egy kihívás. Minden nap találkozunk olyan megoldandó
dologgal, amely újszerű, ismeretlent jelent számunkra. Nagyon sokszor felhívom
polgármester kollégáimat és megbeszéljük, hogy ki hogyan látja a megoldásra
váró problémát, így sokkal könnyebb nekem is egy fontos döntést meghozni. Talán
a legnagyobb kihívás eligazodni ebben a törvénydzsungelben, megtalálni az arany
középutat és ezen az úton embernek maradni.
Ebben a
hivatásban a legszebb pillanatok azok, amikor megszületik egy hosszú fáradságos
munka után egy újabb megvalósítás. Ilyenkor úgy érzem, megéri a küszködés, hagyok
valami értéket magam után ennek a közösségnek.
De ugyancsak a legszerethetőbb pillanataim közé sorolhatnám például a
tavalyi falunapi díszbeszédem után megállni nem akaró tapsot, vagy a nehéz
családi tragédiám után kapott hatalmas szeretetet a faluközösség részéről. Fénypont
az is, amikor egy idős néni bejön a hivatalba egy csokor hóvirággal vagy öt
darab fánkkal és azt mondja ezt nektek készítettem, mert
annyit segítettetek.
Melyek azok a megvalósítások, amelyekre
a legbüszkébbek? Amelyeket sikerként éltek meg?
Minden
megvalósítást élményként élünk meg. Nincs olyan, amire büszkébb vagy kevésbé büszkébb
vagyok. Úgy gondolom, hogy a befektetett munka eredménye sikerélménynek számít.
Az elmúlt mandátumok alatt helyi, megyei, uniós és más külföldi támogatások révén
sikerült kibővíteni a vízhálózatot, új sportcsarnokot, iskolát és kultúrotthont
építettünk, továbbá sikerült falumúzeumot és műfüves pályát is létesítenünk.
Kolozs megye falvaiban azt tapasztalhatjuk,
hogy a fiatalok egyre nagyobb számban költöznek be a környező városokba, maguk
után hagyva a szülőhelyüket. Bálványosváralján mi a helyzet ezzel kapcsolatban?
Mennyire nagy ez a mozgás, illetve mit sikerül tenni annak érdekében, hogy
minél több fiatal otthon maradjon?
Ez a probléma a
mi településünkre is jellemző. Azok a fiatalok, akik valamilyen felsőfokú
iskolát végeznek, a legjobb esetben a közeli városokban találnak munkahelyet. Legjobb
eset – mondom én, mert hétvégeken hazajönnek, besegítenek az itthoni munkákba,
valamilyen szinten része maradnak a közösségnek. Van egy olyan réteg is, amely Magyarország
fele irányul – ezekből néhányan itthon fektetik be a pénzüket, házat, földet
vásárolnak, kevés a hányaduk, de ilyen is van. Az utóbbi években nagy hangsúlyt
fektettünk a pályázati lehetőségek ismertetésére. Találkozókat szervezünk, ezen
a téren, március 30-án is volt egy ilyen jellegű tevékenységünk. Van egy réteg,
amely a közeli gyártelepekre jár be dolgozni, ők már itthon maradnak. Beismerem
ezen a téren sok még a tennivaló, de ezt is csak közösségi összefogással tudjuk
megoldani.
A közösségépítés mindig is fontos volt,
ezt bizonyítja a több éve működő tánccsoport vagy az évtizedes
testvértelepülési kapcsolatok. Hogyan próbálják a közösség építést
összehangolni a mindennapi tevékenységekkel?
Úgy gondolom ezen
a téren, élen járunk. A nagyobb kulturális
rendezvényeinket tapasztalattal rendelkező 100-150 fős önkéntes csoportokkal
oldjuk meg, már több mint tíz éve. Amikor csak alkalom adódik, kihangsúlyozom
ennek fontosságát, hisz egy igazi közösségnek nem lehetnek csak elvárásai, tettekkel
is bizonyítani kell. Az egyházak segítségével nagyon sok szociális probléma
megoldódik, időseket látogatunk, egészségügyi problémákkal küszködők anyagi
hátterét segítjük, közvállalással egy múzeumot létesítettünk, virágokat
ültetünk az utcákban, bizonyos rendezvények (táborok, testvértelepülési
találkozók, az egyházak esetében nyári óvoda, iskolai tevékenységek) hátterét
biztosítjuk. Ezen kívül felvállaljuk a
lakosság ügyes bajos dolgainak elintézését. A honosítás, a nyugdíjosztállyal
kapcsolattartás, szociális ügyekben útbaigazítás, román nyelvű hivatalos
okiratok kitöltése mind-mind benne van a napi tevékenységben, attól függ, kinek
mire van szüksége. Januárban például felvállaltuk kb. 400 erdőgazda erdőőrzési
igénylésének teljes iratcsomagjának a kitöltését, begyűjtését és letevését,
egyszóval ott kell lennünk az emberek mindennapi életében, problémáiban.
