Több százan emlékeztek Kolozsváron az 1956-os forradalom kitörésére. A sétatéri emlékműnél 15 órától kezdődött az ünnepi megemlékezés, amit felekezetközi istentisztelet követett a belvárosi unitárius templomban.
A sétatéri központi megemlékezést a
Kolozsvár Társaság és az RMDSZ Kolozs megyei szervezete rendezte. Az ünnepség a
történelmi egyházak képviselőinek áldásával kezdődött. Az ünnepségen a János
Zsigmond Unitárius Kollégium kórusa működött közre, Ördög Ödön karnagy
vezetésével. Az eseményen ünnepi beszédet mondott Buchwald Péter, a Kolozsvár Társaság elnöke, aki kiemelte: Hatvanegy év telt azóta, hogy a magyar
nemzet egy csodálatos forradalmat követő szabadságharcban megpróbálta
megdönteni a kommunista diktatúra embertelen rendszerét és kiharcolni függetlenségét.
Tisztelet, főhajtás és hála 56 mártírjainak, és mindazoknak, aki előkészítették
és végig harcolták ezt az egyenlőtlen küzdelmet. Hiszem, hogy a küzdelem csak
eszköz és nem cél, és az igazságos célokért való küzdelem előbb vagy utóbb meg kell
hozza terményét. Akkor talán október 23-át nem egy november 4-e fogja követni.
„A történelem mindazon dolgok összessége, amelyeket
elkerülhettünk volna – mondta Konrad Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság
első kancellárja. Nem tudom, hogy 1956-os Forradalom és Szabadságharc, az adott
viszonyok között, elkerülhető lett volna vagy sem, egy biztos a magyar nemzet azt
mondta, hogy elég volt. 1956 "győzelmes vereség volt", hosszú távon,
a prágai tavasszal és a lengyel Szolidaritás munkásmozgalommal együtt,
hozzájárult a Közép-Kelet európai magukat kommunistának nevező diktatúrák
megbukásához”
– köszöntötte az ünneplőket Csoma Botond
parlamenti képviselő.
Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere elmondta: az 56-osokban hősöket ünneplünk, akiknek első hőstette az volt, hogy
kimondták: "elég". Hőstettet hajtottak végre, hiszen egy nép saját
lelkiismerete tisztaságának, önazonosságának, méltóságának megőrzésé érdekében
fogtak fegyvert. Belenyugodni, hallgatni, tűrni egyenlő lett volna az
árulással, saját maguk, a magyar nemzet és jövője elárulásával.
Az ünnepi beszédek sorozatát Vákár István zárta. „Az 56-osok bíztak, áldozatkészek voltak és
hittek. Ők számunkra példaképként szolgálnak a történelem forgatagában! Ma, itt
és most mi összegyűltünk és igenis a szabad lelket ünnepeljük” – mondta a
Kolozs Megyei Tanács alelnöke.
A megemlékezés végén a politikai
pártok, civil és ifjúsági szervezetek és intézmények is koszorút helyeztek el,
majd tovább vonultak a belvárosi unitárius templomba, ahol ökumenikus
istentisztelettel folytatódott az ünnepség.
