Tavaly júniusban harmadjára választották meg polgármesternek. Mit gondol mi a siker titka?
Az, hogy harmadszorra is újraválasztottak bizonyítja, hogy nőként is helyt lehet állni, de akárcsak egy férfi polgármesternek el kell végezned a dolgodat, fel kell mutatni a közösségnek valamit minden mandátum után. Sosem éreztem igazán nagy megkülönböztetést, azért mert nőként irányítok, sőt többször kaptam pozitív megerősítést, hogy lám nőként is meg lehet ezt vagy amazt oldani. Annyi éven át megtanultam, hogy érvekkel és felkészüléssel tudom érvényesíteni terveimet, meglátásomat és kevésbé a hangommal, de néha az utóbbit is felhasználom, ha nagyon szükséges. ?
A csapatmunka mindennek a szíve, egy személyben nehéz közösséget építeni. Hogyan sikerült összetartó csapatot kovácsolni a helyi tanácsosokból?
Szerintem a csapat bizalma és segítsége nélkül csak egy egyszerű ember vagy, akinek az ereje, teherbírása korlátolt. Legfontosabb, hogy a mögötted állók érezzék azt, hogy a munkát nem kiosztani akarod, hanem kivenni a részedet ugyanolyan mértékben, mint ők. Nagyon sokszor megtapasztaltam egy-egy ilyen munkaleosztás után, hogy rám szóltak: ez túl sok neked, hagyd, mert ezt leosszuk egymás között. Sosem döntök nagy dolgokban anélkül, hogy kikérném a csapat véleményét. Minden egyes ember a csapatomból – beszélek itt az alkalmazottaimról vagy tanácsosokról, RMDSZ csapatról – valamilyen téren sokkal több, mint én vagyok. Csak akkor lehet sikeres csapatmunkáról beszélni, ha figyelembe veszed és felhasználod minden egyes csapattársadnak az erősségét.
A polgármesteri tevékenységnek megvannak a maga árnyoldalai és fénypontjai. Mi a legnagyobb kihívás, illetve a legszerethetőbb dolog ebben a hivatásban?
A polgármesteri hivatás minden nap egy kihívás. Minden nap találkozunk olyan megoldandó dologgal, amely újszerű, ismeretlent jelent számunkra. Nagyon sokszor felhívom polgármester kollégáimat és megbeszéljük, hogy ki hogyan látja a megoldásra váró problémát, így sokkal könnyebb nekem is egy fontos döntést meghozni. Talán a legnagyobb kihívás eligazodni ebben a törvénydzsungelben, megtalálni az arany középutat és ezen az úton embernek maradni.
Ebben a hivatásban a legszebb pillanatok azok, amikor megszületik egy hosszú fáradságos munka után egy újabb megvalósítás. Ilyenkor úgy érzem, megéri a küszködés, hagyok valami értéket magam után ennek a közösségnek. De ugyancsak a legszerethetőbb pillanataim közé sorolhatnám például a tavalyi falunapi díszbeszédem után megállni nem akaró tapsot, vagy a nehéz családi tragédiám után kapott hatalmas szeretetet a faluközösség részéről. Fénypont az is, amikor egy idős néni bejön a hivatalba egy csokor hóvirággal vagy öt darab fánkkal és azt mondja ezt nektek készítettem, mert annyit segítettetek.
Melyek azok a megvalósítások, amelyekre a legbüszkébbek? Amelyeket sikerként éltek meg?
Minden megvalósítást élményként élünk meg. Nincs olyan, amire büszkébb vagy kevésbé büszkébb vagyok. Úgy gondolom, hogy a befektetett munka eredménye sikerélménynek számít. Az elmúlt mandátumok alatt helyi, megyei, uniós és más külföldi támogatások révén sikerült kibővíteni a vízhálózatot, új sportcsarnokot, iskolát és kultúrotthont építettünk, továbbá sikerült falumúzeumot és műfüves pályát is létesítenünk.
Kolozs megye falvaiban azt tapasztalhatjuk, hogy a fiatalok egyre nagyobb számban költöznek be a környező városokba, maguk után hagyva a szülőhelyüket. Bálványosváralján mi a helyzet ezzel kapcsolatban? Mennyire nagy ez a mozgás, illetve mit sikerül tenni annak érdekében, hogy minél több fiatal otthon maradjon?
Ez a probléma a mi településünkre is jellemző. Azok a fiatalok, akik valamilyen felsőfokú iskolát végeznek, a legjobb esetben a közeli városokban találnak munkahelyet. Legjobb eset - mondom én, mert hétvégeken hazajönnek, besegítenek az itthoni munkákba, valamilyen szinten része maradnak a közösségnek. Van egy olyan réteg is, amely Magyarország fele irányul – ezekből néhányan itthon fektetik be a pénzüket, házat, földet vásárolnak, kevés a hányaduk, de ilyen is van. Az utóbbi években nagy hangsúlyt fektettünk a pályázati lehetőségek ismertetésére. Találkozókat szervezünk, ezen a téren, március 30-án is volt egy ilyen jellegű tevékenységünk. Van egy réteg, amely a közeli gyártelepekre jár be dolgozni, ők már itthon maradnak. Beismerem ezen a téren sok még a tennivaló, de ezt is csak közösségi összefogással tudjuk megoldani.
A közösségépítés mindig is fontos volt, ezt bizonyítja a több éve működő tánccsoport vagy az évtizedes testvértelepülési kapcsolatok. Hogyan próbálják a közösség építést összehangolni a mindennapi tevékenységekkel?
Úgy gondolom ezen a téren, élen járunk. A nagyobb kulturális rendezvényeinket tapasztalattal rendelkező 100-150 fős önkéntes csoportokkal oldjuk meg, már több mint tíz éve. Amikor csak alkalom adódik, kihangsúlyozom ennek fontosságát, hisz egy igazi közösségnek nem lehetnek csak elvárásai, tettekkel is bizonyítani kell. Az egyházak segítségével nagyon sok szociális probléma megoldódik, időseket látogatunk, egészségügyi problémákkal küszködők anyagi hátterét segítjük, közvállalással egy múzeumot létesítettünk, virágokat ültetünk az utcákban, bizonyos rendezvények (táborok, testvértelepülési találkozók, az egyházak esetében nyári óvoda, iskolai tevékenységek) hátterét biztosítjuk. Ezen kívül felvállaljuk a lakosság ügyes bajos dolgainak elintézését. A honosítás, a nyugdíjosztállyal kapcsolattartás, szociális ügyekben útbaigazítás, román nyelvű hivatalos okiratok kitöltése mind-mind benne van a napi tevékenységben, attól függ, kinek mire van szüksége. Januárban például felvállaltuk kb. 400 erdőgazda erdőőrzési igénylésének teljes iratcsomagjának a kitöltését, begyűjtését és letevését, egyszóval ott kell lennünk az emberek mindennapi életében, problémáiban.


